(1904-1999)

Ismert misszionárius és gyóntató, a szlovéniai Mariborban született. 1935-ben kérte magát misszióba.  Előbb 16 évig Kínában működött, de 1951-ben kiutasítáják az országból, így 1952-től Vitenamban folytatja munkáját, ahol megalapozza a szalézi művet és útjukra indítja az első vietnami szaléziakat. 1979-ben tér vissza Szlovéniába, ahol  gyónatatóként és lelkivezetőként működik élete végéig. Naplója - több mint 6000 kézzel írt oldal - ékes példája egy példás keresztény életnek  és az állandó törekvésnek a lelki növekedésre.
Andrej Majcen élele mint misszionárius és lelkivezető példa értékű. Ügyét a szlovén és a vietnami tartomány egyaránt támogatja.

Az ismert misszionárius és gyóntató, a szlovéniai Mariborban született. 1935-ben kérte magát misszióba. Előbb tizenhat évig Kínában működött, de 1951-ben kiutasították az országból, így 1952-től Vietnamban folytatja munkáját, ahol megalapozza a szalézi művet és útjukra indítja az első vietnami szaléziakat. 1979-ben tér vissza Szlovéniába, ahol  gyóntatóként és lelkivezetőként működik élete végéig. Naplója - több mint 6000 kézzel írt oldal - ékes példája egy mintaszerű keresztény életnek, az állandó törekvésnek a lelki növekedésre.

Andrej Majcen 1904. szeptember 30-án született Mariborban és itt is keresztelték meg. Mariborban élt négy éves koráig, hogy majd később visszatérjen diákként a tanítóképzőbe. Három év után elköltöznek Kozjé-be. Az édesapa betegeskedik, a kenyeret bírósági írnokként keresi. Soha nem panaszkodik semmiért. A család 1925-ig több-kevesebb állandósággal Dolenjskóban élt, ahol Andrej kijárta az általános iskolát és szentségekhez járult. Szívesen tartózkodott Krškóban, a nagyszüleinél, Novo Mestoban és Brežicében, ahol testvérei laktak

A tanítóképző után első munkahelye Radnán volt, Boštanj plébánián. Ott megismerkedett a szaléziakkal és hamarosan be is lépett a radnai noviciátusba.

1924 szeptemberében nagy készülődés volt Rakovnikon: a Mária Keresztények Segítsége templom felszentelésére. A templomszentelésnél a novíciusok is segédkeztek. Cagliero bíboros így szólt a fiúkhoz: „Novíciusok, jövendőbeli lelkészek! Vágyakozzatok a tökéletességre. Imádkozzátok ki a missziós hivatást!” - Miről beszél? - kérdezték néhányan, de Andrej tudta: a missziókról.

1925. október 4-én volt a nagy nap: Andrej Majcen leteszi az első fogadalmat. A füzetében Gregorčič mondását írja: "Egész életed legyen áldozat." Édesanyja szentelt érmét ajándékoz neki. Ő tudja: fia Isten kegyelméből lett szalézi. Tanár Rakovnikon, közben kiszolgálta a katonaságot és elvégezte a filozófia és a teológiai tanulmányokat. 1933-ban szentelték pappá. Amikor Keréc József, a híres misszionárius ellátogatott Rakovnikba, Majcen elkezdett álmodozni arról, hogy ő is misszióba megy. Álmát megvalósította, és 1935 nyarán átvehette a missziós keresztet. Az evangélium hirdetője nem fél a távolságoktól: Triesztből Kínába utazott és negyvennégy évig a missziókban is maradt.

Még fiatal tanító korában anyja azt mondta neki: "Amikor iskolába indulsz, ne felejtsd el, hogy egy pillanatra betérj a templomba, vess keresztet és rövid imában ajánld magad Mária kegyelmébe. " A szegény és egyszerű anya így adott gazdag hozományt fiának, amiből egész életében meríthetett. Mária volt élete társa. Mária maradt egész életében az, akihez a legnagyobb szeretetettel és bizalommal fordult. Többször megismételte: "Én nem vagyok semmi Mária nélkül." Amikor a missziós tevékenysége alatt veszélyben volt, különösen Vietnamban, amikor sivító puskagolyók és hulló bombák között élt, gyermeki bizalommal menekült Máriához a templomba, és soha nem történt vele semmi komoly.

Amikor meglátogatta vietnami rendtársa Rakovnikban, azt mondta: "Még soha életemben nem találkoztam valakivel, aki ilyen szigorú és igényes lenne, természetesen először maga felé, mint Majcen atya, de senki nem tudott olyan jóindulatú és együttérző lenni, mint ő." Ez volt az ő sokoldalú sikerének titka, amikor iskolaigazgató volt, novíciusmester, intézetek, templomok építője, amiért Vietnamban állami kitüntetést is kapott.

A szeretet volt a hajtóereje is. Ez vezette Kerécz misszionáriushoz Kunmingba, Kínába. Az ünnepi akadémián ő is szólhatott a fiatalokhoz. Amikor kilépett a színpadra, a csendben, miután kínai módon minden oldalra meghajolt, elkezdett beszélni kínaiul: "Szeretlek benneteket." Ez volt minden, amit nagyhirtelen megtanult kínaiul, de ahhoz elég volt, hogy mindenkit fellelkesítsen és elnyerje a szívüket. Ahogy később mondta, ez volt életében a legrövidebb és leghatékonyabb beszéde.

Keréc misszionárius mindenkinek szétosztja a munkát. Majcen iskolai tanácsadó lesz. Kínaiul Wang teológus tanította. Nehéz volt mindent megszoknia, teljesen más embernek kellett lennie, az Európai kultúra itt semmit se ért. A kínai nyelvben gyorsan fejlődött, és hamarosan lefordított szövegeket és kínai írással le is írta.

A konkrét megnyilvánulása ennek a szeretetnek volt az a tény, hogy az első napon úgy döntött, hogy a kínaiakkal kínai volt, később a vietnamiakkal pedig vietnami. Közelségét azzal is kimutatta az embereknek, hogy amint csak tudott, kínaiul misézett. A francia misszionáriusok ezt ellenezték, mondván, hogy pogány nyelven nem kell Krisztus evangéliumát hirdetni. De beigazolódott, hogy a szeretet mindig előrelátó, okos és modern. A zsinat szelleme már sokkal a zsinat előtt érvényesült.

A vezérelve a fiatalokkal az volt, hogy az élvezett nála előnyt, aki szegény volt vagy aki árva, függetlenül a vallástól vagy bármi mástól. Ez volt a forrása Isten áldásának és az emberek szeretetének és együttérzésének.

Sikeres igazgató volt különböző rendtársak között, a szalézi közösség és a misszió vezetője. Műhelyeket és iskolákat alapított. De amit a misszionáriusok hosszú éven át megalkottak, azt a Vörös Kína mind elsöpörte. Sokukat utolérte az üldöztetés és a kínzás. Majcen „enyhébb” elbírálásban részesült, mivel egy évig orosz nyelvet tanított az állami iskolán, melyet a Mao uralom sugallt.

Nincs szentség a kereszt elfogadás nélkül. Andrej Majcen misszionárius az engedelmesség szellemében nagy odaadással vállalt minden kihívást. Először Kínában, ahonnan 1951-ben kiutasították, majd Észak-Vietnamban, ahonnan két év után menekülnie kellett. Dél-Vietnamban húsz évig úgyszólván úgy élt, mint egy mozgó céltábla, állandó félelemben. Túlélte és sikeresen működött csak azért, mert vakul bízott Mária a Keresztények Segítsége védelmében. Ennek ellenére 1976-ban egy harmadik deportálás áldozata lett és mint az utolsó külföldi misszionárius, búcsút intett Vietnamnak.

Ingatag egészségi állapotban három évig Tajvanon, ismét kínaiak között élt. De tudta, hogy a kiutasításával Vietnamból elvágták a gyökereit. Megbetegedett. A legendás szlovén laikus misszionárius dr. Janez Janež sebész műtötte. Néhány hónapig lábadozott, majd visszatért hazájába.

Ez az időszak húsz évig tartott. A hazájában, Szlovéniában, Rakovnikon ő lett a legsikeresebb misszionárius animátor, aki a "messzi távolból" a vietnami küldetésre készítette elő a misszionáriusokat.  Levelein számos szalézi meditált egész Vietnamban. Ebben a húsz évben mintegy 6 kilogrammnyi levelet írt. Még sok évig volt a vietnami szaléziak vezetője, ugyanis ő volt az egyetlen összeköttetés a vietnami szaléziak és a világ, valamint a római vezetőség között. Mint atya, gondoskodott gyerekeiről: lelkiekben és anyagiakban is. Itthon volt, de lélekben mindig ott járt velük Vietnámban, ő volt a szalézi lelkiség és a missziós lelkesedés élő forrása. De a szíve ott maradt a misszióban, így 1999. szeptember 30-án, a születésnapján, úgy halt meg saját hazájában, mint egy száműzött. Talán szüksége volt erre az áldozatra az égnek - és a többi szent és boldog, és számos vietnami mártír áldozatára -, hogy az imában és szenvedésben megérjen Don Bosco szalézi műve Vietnamban.

Andrej Majcen vezetékneve egyébként aprót, kicsit jelent, de a kínaiak között és különösen Vietnamban híres, nagy ember volt és nagyszerű misszionárius. Ott még mindig úgy tisztelik emlékét, mint egy misszionárius legendát. Pátriárkának tartják, a vietnami szaléziak alapítójának, ő számukra nem kevesebb, mint maga a vietnami Don Bosco.

Andrej Majcen élete mint misszionárius és lelkivezető példa értékű. Ügyét a szlovén és a vietnami tartomány egyaránt támogatja.

2010 októberében Ljubljanában Anton Stres érsek hivatalosan megnyitotta Isten szolgája Andrej Majcen boldoggá avatásának egyházmegyei szakaszát. Andrej Majcen pap és misszionárius volt, a szaléziak vietnami „pátriárkájának” hívták.

A szertartáson jelen volt Belgrád szalézi érseke, Stanislav Hočevar, Zef Gashi, Bar érseke, Peter Nguyen Van De, Thai Binh püspöke, Alojzij Slavko Snoj tartományfőnök, Marija Šimenc nővér, a Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek tartományfőnöknője és a viceposztulátor Anton Ciglar. Az ünneplés jelentőségét kihangsúlyozta, hogy egybeesett a misszináriusok 141. csoportjának indulásával, mivel ugyanekkor adta át Don Pascual Chávez rendfőnök a keresztet a 42 új misszionáriusnak a torinói bazilikában. Közülük 10 vietnámi abból a tartományból érkezett, ahol Andrej Majcen 1952-ben elvetette a szalézi karizma magvait.